Párizs

2013 júniusában lehetőségem nyílt arra, hogy Párizsban dolgozzak.  Örömmel és izgalommal készülődtem a nagy utazásra, hisz férjem már kint várt. De helyettem beszéljenek inkább a fotók.       

  
 

Indatúra a Holdvilág-árokban

2012. november 24.

Hát felvirradt a nagy nap, amire már több mint egy hete vártunk és készültünk, férjemmel Angeloval. Mindketten izgatottak voltunk, mivel már rég nem voltunk ilyen kiránduláson, kíváncsian vártuk a találkozást a többiekkel!
Reggel fél kilenckor volt a találkozó a pomázi hév állomáson. Mi már 8 körül ott voltunk, és amíg várakoztunk, gondoltam bevizsgálom a gépet ebben a szürke ködös időben.

Pomáz,  hév állomás reggel

Fél kilenckor befutott a hév, az utolsó kocsi tele fotóssal, a buszra alig fértünk fel...

Néhány megálló után végre megérkeztünk a Holdvilág-árokhoz vezető út bejáratához.

Elindultunk....

 A "kiéhezett" fotósok...

Még el sem értük a célt de már mindenütt egy egy elmélyülten fotózó indásba botlottam....

Ki a kövek között....

Ki a bokor előtt...

 Én meg a patakban....

Úton....

Útfélen....

Csak fotóztam, fotóztam és fotóztam.....
Hol makrót.....

Könnyező borostyán

 Hol tájképet.

Hídon át

Nehéz terepen haladtunk, vastag avarszőnyeg borított be mindent. A vizes levelek, kövek csúszósak voltak.

Szakadék szélén

Vörös ruha

Ragaszkodás

Végül elértük célunkat. A hely elvarázsolt, lenyűgözött engem, nem győztem fotózni.

Indások mindenhol

Mohás gyökérzet

Páfrány

Bolondos gomba

Óriások földjén

 Lépcső fel és le

Gyémántos vízcseppek

Aprócskák

Útakadály

Az út végén.....

Ősz

Szép lassan véget ér kedvenc évszakom az ősz.

Kedvencem, mert varázslatos, változatos, színes. A napfény lágyan ragyogja be a csodás természetet.


Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Reggel 
 

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik

Petőfi Sándor 

 Őzike

 Köd

 Harmatcseppek
 
 

 Falevél

Alkonyi fények

 A kis család

Magányos horgász

Reggeli fények

Gyapjasok